Színházi rendezőasszisztens felsőoktatási szakképzés
1. A felsőoktatási szakképzés megnevezése: színházi rendezőasszisztens felsőoktatási szakképzés (Stage Directing Assistant)
2. A szakképzettség oklevélben történő megjelölése
– szakképzettség: felsőfokú színházi rendezőasszisztens
– a szakképzettség angol nyelvű megjelölése: Stage Directing Assistant
3. Képzési terület: művészet
4. A felsőoktatási szakképzettséggel legjellemzőbben betölthető FEOR szerinti munkakörök:
3712 segédrendező;
3719 egyéb művészeti és kulturális foglalkozású
5. A képzési idő félévekben: 4 félév
6. A felsőoktatási szakképzettség megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma: 120 kredit
– A felsőoktatási szakképzés orientációja: gyakorlatorientált (60-70 százalék).
– Az összefüggő szakmai gyakorlat időtartama teljes idejű képzésben: 1 félév, legalább 560 óra.
– A képzési terület szerinti továbbtanulás esetén beszámítandó kreditek száma: legalább 30 kredit.
7. A felsőoktatási szakképzés célja
A képzés célja színházi szakemberek képzése, akik a színházi munkafolyamatok pontos ismeretének elsajátításával elméleti és gyakorlati szinten egyaránt képesek lesznek önálló színházi előadásokban a próbafolyamat munkamenetét átlátni, megszervezni, támogatni, valamint egyéb szakmaspecifikus feladatokat ellátni, továbbá az előadások játszása során a rendezőt helyettesíteni, felújító és beugrópróbákat tartani, az előadás minőségére ügyelni. A képzés során elsajátított kompetenciák, tudáselemek és megszerezhető ismeretek, illetve személyes adottságok és készségek birtokában, mint a rendező melletti művészeti munkatárs, képesek megfelelni a színházi szakmai elvárásoknak.
7.1. Az elsajátítandó szakmai kompetenciák
7.1.1. A színházi rendezőasszisztens
a) tudása
– Átfogóan ismeri a vizuális művészetek rendszerét, felépítését, stílusjegyeit, alkalmazásának alapszabályait.
– Alapszinten ismeri a klasszikus és kortárs drámatörténetet.
– Alapfokon tisztában van a dramaturgia szabályrendszerével.
– Alapfokú ismeretei vannak a zenei összefüggésekről, zenetörténetről, a meghatározó zeneszerzőkről és életművükről.
– Alapfokú ismeretei vannak a rendezés és a szcenika terén.
– Színházi üzemtan és menedzsment ismeretekkel rendelkezik.
– Elméleti tudása és gyakorlati tapasztalata biztosítja a színházi struktúra ismeretét.
– A próbafolyamat és dokumentációk ismerete mellett rendelkezik egyéb színházi szakmaismerettel (súgó, ügyelő), ismeri a színház gyakorlati működését.
b) képességei
– Képes a színházi tevékenységben, mint csapatmunkában való kreatív részvételre.
– A színházi próba során a színészek játékát akadályozó, véletlenszerűen felmerülő technikai akadályokat felismeri és a probléma természetének megfelelően azonnal intézkedik.
– Képes a közreműködő művészek és műszaki szakemberek munkájának összehangolására, a próbafolyamat koordinálására, javaslattételre a felmerülő fegyelmi, illetve jutalmazási kérdésekben.
– Képes a színház vezetőit segíteni a repertoár, műsorrend kidolgozásában, költségvetések tervezésében.
– Hatékonyan képes kommunikálni a színházi kollégákkal, felismerve és érzékenyen kezelve a színházban, illetve az aktuálisan próbált színdarabban betöltött munkájuk milyenségét, rangját, szerepét, adekvát módon kommunikál a rendezővel és közvetlen kreatív munkatársaival, a főszereplőkkel, mellékszereplőkkel, az egyes technikai szakmaterületek képviselőivel.
– A próbafolyamattal járó összes, szükséges találkozást képes hatékonyan megszervezni, lebonyolítani (próbatábla összeállítása, részpróbák egyeztetése, szakmai konzíliumok szervezése).
– Képes teljes tartalmában megérteni és alkalmazni a színházi szaknyelvet magyar és legalább egy idegen nyelven egyaránt.
– Képes a színházi működést, a produkció létrejöttét segíteni.
c) attitűdje
– Igényes és önkritikus saját tudásával szemben, fejleszti színházi és színház-technológiai ismereteit.
– A színházi próbák által igényelt szerteágazó munkavégzés teljességére ügyel, annak minden részletére kiterjed a figyelme.
– A színházban történő művészi munka során felmerülő konfliktushelyzeteket elfogulatlanul, előítélet-mentesen kezeli.
– A próba- és előadás-szituációkat kreativitással, rugalmasan és empátiával kezeli.
– Betartja a színházi szakma etikai normáit.
– A különböző, szélsőséges karaktereket toleranciával kezeli.
– Törekszik arra, hogy színházi produkciók alkotócsapatának tagja legyen, munkájával új színházi alkotások létrejöttét segítse.
– Nyitott a színházi munkavégzésével kapcsolatos technikai és módszertani újdonságok megismerésére.
– Elfogadja, hogy saját munkáját teljes egészében a létrejövő színházi produkciónak, illetve a kreatív munkatársak döntéseinek rendeli alá.
d) autonómiája és felelőssége
– Felelősséget vállal a színpadi rend és munkafegyelem fenntartásáért.
– Önállóan tervezi meg a próbák beosztását, a rendezővel és a közvetlen munkatársakkal konzultálva.
– A rendező utasításai szerint önállóan végzi feladatát.
– A színházi próba során elhangzott rendezői utasítások mindegyikét nagy pontossággal és körültekintéssel feljegyzi.
– Felismeri a színházművészetnek a társadalomban betöltött szerepét, a színdarabok társadalomra tett hatását, kulturális értékét.
– Színházi rendezőasszisztensi feladatainak megoldása során önállóan választja ki és alkalmazza a releváns metódust.
– Figyelemmel kíséri a színházi előadások munkavédelmi előírásait, ezek próbákon való betartását.
– Feladatkörében önállóan intézkedik, és intézkedései következményeiért vállalja a felelősséget.
8. A felsőoktatási szakképzés moduljai és azok kreditértékei
– valamennyi felsőoktatási szakképzés közös kompetencia modulja: 12 kredit;
– a képzési terület szerinti közös modul: 21 kredit;
– a szakképzési modul: 87 kredit, amelyből az összefüggő szakmai gyakorlat: 30 kredit.
9. A felsőoktatási szakképzés összefüggő szakmai gyakorlatának követelményei
A szakmai gyakorlat hazai vagy külföldi, nemzeti vagy kiemelt színházban, bábszínházban vagy független társulatnál produkció létrehozásában másodasszisztensként való részvétel a munka előkészület, olvasópróba, bemutató fázisaiban.
10. Idegennyelvi és szaknyelvi követelmények
Alapszintű szakmai idegennyelvtudás, melynek a követelményeit a felsőoktatási intézmény a szakképzési programban határozza meg.